Egyre inkább azt érzem, hogy a HGM nem szembemegy a kapitalizmussal. Hanem annak természetes következménye.

Történik lassan, rétegenként, de akár gyorsíthatunk is a tempón 😏

A mentális egészség kérdése már a ’70-es években feljött, amikor a pszichológia elkezdett az emberrel foglalkozni. Igaz, akkor még főleg a tüneti szinten.

Ugyanez történt társadalmi szinten is. Megjelentek a charity-k, az alulról jövő kezdeményezések, a segítő projektek. Fontosak voltak – és azok ma is. De többnyire tüneteket kezeltek.

Aztán lassan megjelent a tudatosság. Először egyéneknél. Majd közösségeknél.

Néhány cég elkezdett odafigyelni a munkavállalóira. Nem PR-ból, hanem mert működött.

Startup-ok jöttek létre fair elszámolási rendszerekkel, átláthatóbb működéssel, valódi bevonással.

És akik ezt megtapasztalták, vitték tovább. Nem ideológiát. Tapasztalatot.

Nem olyan régen sportolók léptek vissza világversenyektől mentális egészségre hivatkozva. Ez korábban elképzelhetetlen lett volna. Ma már kimondható.

Közben megérkezett a Z generáció, akik egyszerűen nem hajlandók kizsákmányoló rendszerekben dolgozni. Értelmes munkát akarnak. Fair javadalmazást. És ha ez nincs, nem mennek.

A rendszer egy ideig csak legyintett, változni viszont nem akart, most viszont elkezdett recsegni-ropogni. Mert egy teljes generáció nem eshet ki – különösen nem ott, ahol a nyugdíjmodellek erre épülnek.

Az Alfa generáció pedig már nem is vitatkozik. Egyszerűen új nyelvet fejleszt. Másképp gondolkodik, másképp kapcsolódik.

És én itt állok “Xennialként”, az X es Y generáció hibridjeként, mindig valahol két világ között. Most éppen nem két generáció, hanem két rendszer között próbálok hidat képezni.

A HGM számomra nem ideológia.

Hanem annak a felismerése, hogy a kapitalizmus mostani formájában egyre több helyen akad el — mintha kinőtte volna önmagát.

Ami benne élő és működő, az marad. Ami nem, az előbb-utóbb úgyis leválik.

Szerencsére az új rendszer hóvirágai már megjelentek – most pedig a rendszerszintű megvalósulás következik.

Szóval a kérdés nem az, lesz-e változás. Hanem az, hogy mennyire tisztán tud megvalósulni.

A mentális egészségnél is így volt. Előbb tünetkezelés. Aztán tudatosság. Most jön a valódi integráció.

Nem forradalom történik. Hanem érés.

És lehet, hogy ez most lassúnak tűnik. De valójában már régóta tart.

Nem gyorsabbnak kell lennünk. Nem keményebbnek. Szabadabbnak. ❤️