Ma megint eszembe jutott valami egyszerű.
Az emberek nem lusták. Nem érdektelenek. Nem motiválatlanok.
Fáradtak.
Elfáradtak abban, hogy mindig alkalmazkodni kell. Abban, hogy mindennek ára van. Abban, hogy „össze kell szedni magad”. Abban, hogy akkor is menni kell, amikor már nincs miből.
És amikor valaki pihenni akar, rögtön megkapja, hogy „akkor nincs benned elég akarat”.
Pedig lehet, hogy csak túl sokáig volt erős.
Nem több motiváció kell. Nem még egy cél. Nem egy újabb „csak csináld”.
Hanem olyan környezet, ahol az ember végre lehet.
Nem gyorsabbnak kell lennünk. Nem keményebbnek. Hanem szabadabbnak. ❤️