Ma azon gondolkodtam, miért nem lehet élmény a vezetés.
Nem verseny.
Nem gyorshajtás.
Hanem jelenlét.
Miért tervezzük úgy az utakat, mintha az ember hiba lenne a rendszerben?
Mintha az öröm veszélyes volna.
Mintha a figyelmet csak tiltással lehetne fenntartani.
Pedig amikor az ember flow-ba kerül — akár vezetés közben —
akkor nem szétesik, hanem összerendeződik.
Nem agresszív lesz, hanem jelen.
Nem menekül, hanem ott van.
Az elmúlt időben azt veszem észre magamon,
hogy amikor van egy tevékenység, ami feltölt
(nekem most ez a gondolkodás, az írás, a HGM),
akkor az életem más részei, amik nem szolgálnak,
nem harccal tűnnek el —
hanem egyszerűen lemorzsolódnak.
Talán nem motiváció kell.
Talán nem még több szabály.
Hanem olyan rendszerek,
amik engedik, hogy az ember jól legyen.
Nem gyorsabbnak kell lennünk.
Szabadabbnak. ❤️