„A flow ott születik, ahol a figyelem jelenlétté válik.”
A világ gazdaságai sokáig
pénzre, erőforrásokra és időre épültek.
De a 21. században valami csendben átbillent.
Ma már nem az a legértékesebb, amid van,
hanem az, amire figyelsz.
A figyelem lett az új valuta.
A legszűkösebb erőforrás —
és közben az egyetlen,
amit minden ember saját maga birtokol.
Ezért versenyeznek érte a cégek.
Ezért harcol érte a média.
Ezért próbálják irányítani a politikai rendszerek.
Hogy megszerezzék.
Hogy elvonják.
Hogy szétosszák.
Pedig a figyelem valódi ereje
nem ott van, ahol elvész —
hanem ott, ahol tudatosan jelen van.
A flow pillanata is innen születik.
Amikor a figyelem egy irányba folyik,
és eggyé válik a cselekvéssel.
Ilyenkor az idő nem „megáll”.
Egyszerűen értelmét veszti —
mert már nem oszlik meg.
Csak az marad, ami él:
a jelen.
Volt már ilyen élményem.
Beszélgetések jutnak eszembe,
amelyek végén elhangzott a mondat:
„Basszus… már ennyi az idő?”
Ezek nem viták voltak.
Nem véleményütközések.
Inkább világmegváltó beszélgetések —
ahol nem egymás ellen gondolkodtunk,
hanem egy gondolatért együtt.
Volt bennük kritika is.
De nem romboló.
Konstruktív.
Továbbépítő.
Ilyenkor a figyelem nem csak meghall.
Dolgozik.
Nem védekezéssel reagál,
hanem továbbgondolással.
És amikor a figyelem ilyen mély,
az ego határai feloldódnak.
Nem az számít, kinek van igaza.
Hanem az, mi születik közöttünk.
A „basszus, már ennyi az idő?”
ennek a biztos jele.
A figyelem nemcsak időtlen —
hanem időfeletti.
És talán itt kezdődik az új gazdaság is.
Ott, ahol az emberek
odaadják egymásnak a figyelmüket.
Mert ahol figyelem van,
ott bizalom születik.
Együttműködés.
Kreativitás.
És lehet, hogy az új világ alapja
nem a pénz.
Hanem az,
hogy mire — és kire — figyelünk igazán.